Néha mindenkinél elszakad a cérna, eltörik a mécses vagy... át....lyukad... a ponyva. Na, mindegy, értitek mit akarok mondani. Néha semmi nem jó. Ha mai huszonéves lennék,mondhatnám azt is, hogy szar. Dehát én egy mai huszonéves vagyok! 

Tehát néha minden szar. Pont.

Ezt el kell fogadni. Sötét nélkül nincs fény, könny nélkül mosoly és a többi nyálas idézet. Mégis van valamim, ami mosolyt csal az arcomra, akármi történik és akármilyen hibák vagy külső körülmények is temessenek maguk alá. A jó emlékek ereje. Ez hatalmasabb mindennél és le is győz mindent, ha eléggé átadjuk neki magunkat. Íme néhány felbecsülhetetlen pillanat, amiket csakis az ért meg, aki már dolgozott színpadon, mindegy, hogy amatőr, haladó vagy profi szinten. Ezek segíteni fognak, amikor kilátástalanná válik a színpadon kívüli léted! Ne feledd: "A ma különleges pillanatai a holnap emlékei lesznek." #folyikaszirupamonitoromból



1. A mosolyra fakasztó, hálával teli pillanat, amikor új felkérést kapsz. 
2. A függetlenség érzése, miközben egyezteted a helyszín és az időpont adatait.
3. A műsor pontos összeállításának izgalma, ami két percnek tűnik, de amikor felnézel, már este van.
4. A megfelelő dalok kiválasztása közben érzett büszkeség: wow, azért van már miből válogatni!
5. A ruha kiválasztásakor érzett pocakpillangók, ami leginkább egy randi előtti készülődéshez hasonlít.
6. Az énekórákon tanult fortélyok elsajátítása felett érzett öröm és elégedettség.
7. Megtalálni azt a bizonyos rúzst / lakott / hajdíszt, amiről valamiért meg vagy győződve, hogy tökéletessé teszi a megjelenésedet erre az alkalomra.
8. A nyugalom, amit akkor érzel, ha egy tapasztaltabb kollégád jó véleménnyel van Rólad.
9. A biztonság, amit akkor érzel, ha egy jó technikussal futsz össze, és a talpraesettség, ha egy rosszal.
10. A megtiszteltetés, amit akkor érzel, ha egy tanárod / régi ismerősöd / családtagod ott ül a közönség soraiban. Szinte elnyomja az izgalmat.
11. Az a meleg, csiklandós érzés,ami végigfut a bokádtól a hátadig, amikor felkonferálnak.
12a. Az a csodálatos pillanat, amikor az addig faarccal, unottan, bizalmatlanul ülő emberek hirtelen közönséggé válnak a hangod hatására.
12b. Az első, kitörő taps és ováció hangja, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint a tegnapi vagy a holnapi.
13. Amikor Veled nevet a közönség egy poénon.
14. Amikor Veled nevet a közönség, mert béna vagy és cuki.
15. Amikor Veled sír a közönség, pedig Te "csak" énekelsz.
16. Amikor Veled sajnálják a műsor végét és NEM azért, mert tök részegek vagy meg celeb vagy, hanem azért, amit nyújtottál.
17. Amikor visszatapsolnak, és közben vakuk villognak megállás nélkül.
18. Amikor másodszor is visszatapsolnak.
19. Amikor elköszönsz és még hosszú percekig hajlonganod kell. 
20. Amikor vegyülni próbálsz, de minden második ember oda akar jönni megölelni vagy gratulálni.
21. Amikor egy este vagy tizen mondják el, mennyire meghatódtak.
22. Amikor elkérik a számodat egy esetleges rendezvény miatt.
23. Amikor a férfiak majdnem mind kezet csókolnak (persze, csak ha lány vagy :) ).
24. Amikor a szervező odalép hozzád és átadja a gázsidat...
25. ... de egy kicsit többet, mint amennyit megbeszéltetek.
25. A hála, amit érzel, hogy megbecsülték a munkádat.
26. A meghatódottság, amikor abból a pénzből meg tudsz venni valamit egy szerettednek.
27. Befizetheted a számlákat.
28. Vehetsz ételt belőle és apróságokat.
29. Amikor pedig jótékonykodni hívnak máshová, ugyanazzal a boldogsággal mondasz majd igent.
30. Amikor átlagemberként utazol az átlagos tömegben az átlagos metrón, aztán lehunyod az átlagos szemed és odabent, a szemhéjad mögül szól a zene. A különleges zene, amit ott, akkor csak Te hallasz, de amikor énekelsz, akkor mindenki más is osztozik benne. És amikor kinyitod a szemed, a metró többé soha nem lesz átlagos, ahogyan a körülötted ülők sem, sőt, még Te sem. Hirtelen könnyű lesz a mindennapok súlya.



+31: Boldog vagyok, hogy adott valamit a Sors, amivel örömöt csempészhetek a szürke arcokra. Hálás vagyok minden egyes napért, amikor a számat kinyitva nem "csak" hang jön ki rajta. Több annál: áldás. Ez az áldás pedig ott van a Te torkodban is, a tanárodéban, a tanítványodéban, a legjobb kollégádéban, sőt, még a riválisod torkában is. Kérlek, soha ne utáld! Soha ne bántsd, ne kínozd, ne tedd ki erőfeszítésnek vagy megaláztatásnak! Ápolni, szeretni, használni kell és - igen, - néha pihentetni. Erre valók a rossz napok. Pihenni, töltődni, épülni kell, hogy minél többet tudj adni magadból, amikor legközelebb nézel a közönséged szemébe. 

__

Őszintén remélem, hogy megkönnyítettem a dolgos hétköznapokat Nektek is!  Igen, néha minden szar. Igen, néha az emberek csalódnak Benned és Te bennük, de ez teszi olyan csodálatossá a pillanatokat, amikért hálás vagy. A barátaidért, a díjaidért, a lehetőségeidért, a szeretetért, ami körülvesz és az áldásért, amit a torkodban őrzöl. Ha legközelebb úgy érzed, magad alá temet a hétköznap: csak olvasd végig a fenti listát és mosolyogj egy nagyot. Megérdemled :)

Legyen csodás napod!

F.D.P.