Arra gondoltam, indítok egy sorozatot, ami a szervezőknek is szól egy kicsit. Nem csak az énekesnek kell ám okosodni :)

Nemrég egy elég érdekes beszélgetésben volt részem és úgy gondolom, Te is el lehetsz tévedve Magaddal kapcsolatban, ha a következő párbeszédtől nem áll fél minden szőrszálad még ott is, ahol nem kéne. Hogy érdekesebb legyen, beszúrok dőlt betűvel néhány mondatot, hogy eligazítsam az embereket, mert úgy látszik szó szerint igás lovaknak néznek néha. A következő párbeszédben - némi múltbéli emlék felhasználásával - a létező ÖSSZES szervezői hibát elkövették, így arra kérem a gyengébb idegzetű zenészeket, hogy a saját nyugalmuk megzavarását elkerülendő, NE olvassák tovább. A többieknek kellemes face palmozást kívánok. Spoiler: nem vállaltam.

________________________

Reggel tízkor csörög a telefon, egy pörgős fiatalember szól bele. 

Random szervező: Szia! (#1 Szervezőként akkor se tegezheted a fellépőt, ha tíz éves, ahogyan ő sem Téged - csak ha az idősebb fél erre engedélyt ad...) Random Pista vagyok, Random Zenészhaver adta meg a nevedet meg a számodat, mert épp most mondta le a hakniját nálunk, és épp énekest keresünk. Esóesbe', viszonylag nagy rendezvényre, Neked meg nagyon tetszettek a felvételeid! Le  kalappal!
Én: Jó napot!  Köszönöm, igazán nagyon kedves! Miben lehetek a segítségükre?
Random szervező: Na, szóval szeretnénk meghívni fellépni. Ráérsz két hét múlva, pénteken, este hattól? Két-három órára kéne. Inkább három. (#2 Mindig azzal kell kezdeni, hogy milyen rendezvényről van szó. Egy operaénekessel például eldiskurálhatsz órákig, ha csak a végén árulod el, hogy metál koncertre hívod énekelni.)
Én:  Nos, eddig előreláthatólag igen. Milyen rendezvényről volna szó és mennyi ideig tartanának rám igényt?
Random szervező:  Lesz egy ilyen zártkörű céges rendezvény, az elejére kellenél csak. Maximum 200-250 ember,mindenféle korosztályból és a vacsora mellé kéne egy modernebb meg ilyen lájtosabb, jazzesebb zene. Az megy? (#3 Pontosan azzal a könnyedséggel tudom kétségbe vonni én is a Te hozzáértésedet, mint Te az enyémet. Finoman ezt úgy szokás: "Szerepel a repertoárjában egy egy órás műsorra elegendő modern nóta? Esetleg akad köztük lassúbb, visszafogottabb is?)
Én: Természetesen. Tehát, ha jól értem, egyfajta kellemes, hangulatos háttérzenét szeretnének.
Random szervező: Azt, azt. Nem kell áriázni meg ilyenek, csak tudjanak rá táncolni meg dülöngélni. (#4 Az a Te dolgod, egy olyan műfaji sajátosságot, mint az ária belekeversz a modern pop-ba, de kérlek, engem ne alázz meg azzal, hogy még közlöd is: nincs szükségem a tényleges tudásodra. Egy halk jazz strandard is néha izzasztóan nehéz tud lenni, ha zeneileg bonyolult és érzelmileg megterhelő. Nincs különbség hangos és halk hang között minőségben...)



Én: Értem. A megbízóinak volt valami kifejezett kérése? Például kedvenc dal, vagy közös éneklés?
Random szervező: Mi? Ja, nem, nem... Legalábbis nem kérdeztem, de majd megérdeklődöm. (#5 Mindig (!) kérdezd meg a munkaadóidat vagy az ügyfeleidet a különlegesebb igényeikről, hiszen ha a fent említett opera énekesnőt hívnád a metál koncertre, nem őt veszik majd elő, hanem Téged, aki magasról szartál az igényeikre.)
Én: Rendben, csak kérem, időben szóljanak, hogy fel tudjak belőle készülni!  (Itt én voltam a hülye, mert nem kérdeztem rá EGYBŐL, hogy amúgy mennyit szánnának rám ezért a felkészületlenségét. Egy pont oda.)
Random szervező: Persze, mindenképp. Milyen közel laksz "Bivalybasznádhoz"? (#6 Ha ez a "Mennyibe fog fájni nekem, hogy idetalálsz a seprűdön?" akart lenni kevésbé tróger verzióban, akkor nem jó úton jársz. )
Én: Budapesten élek jelenleg. Hol és mikor lenne a rendezvény pontosan?
Random szervező:  Bivalybasznád, Viszonylag Ismert Pub, hónap, nap, óra. A pontos címet majd küldön sms-ben.  (#7 Semmit nem küldünk sms-ben lustaságból  (!),  maximum ellenőrzésként. Mindent a fellépő, vagy annak a képviselője kell, hogy feljegyezzen.)
Én: Azért lediktálná mégis, ha megkérem? Tudnom kéne a menetrendek miatt, hogy időben odaérjek.
Random szervező: Akkor nem kocsival jössz? (#8 Ha seprűvel jönnék, azt is ki kéne fizetned útiköltség címén, úgyhogy nem értem a kérdést. Később persze megértettem. )
Én:  Nem, jobb szeretek tömeg közlekedni, ráadásul a benzinárak is a...
Random szervező: Jól van, akkor megoldod valahogy? (#9 Nem vágunk egymás szavába.) (#10 Ezt udvariasan úgy szokás, hogy "Szüksége van esetleg arra, hogy valaki kimenjen Önért?. Ha viszont erre nincs lehetőség/idő, akkor fel se tedd, mert csak bonyolultabb a helyzet, ha a fellépőnek esetleg valóban szüksége volna fuvarra. Ez természetesen közös megegyezés alapján levonható az útiköltségből.)
Én: Igen, persze, köszönöm. A technikai felszereltségről tudna valamit mondani? 
Random szervező: Hát... van két állványos hangfal meg egy mikrofon. Az jó, nem? (#12 Ha nem értesz hozzá, de fel kell hívnod az énekest, előtte készülj fel abból, amitek van, hogy megfelelő tájékoztatást tudj adni!)
Én: Leírná kicsit pontosabban, kérem? Keverőpult, kontroll, URH vagy zsinóros mikrofon van esetleg?
Random szervező: Nézd, én nem vagyok technikus! Azt mondom, amit látok: két erősítő, egy mikrofon, egy keverő...szerűség és egy...  Ennyi. Majd, ha ideérsz, megmutatom, de azért hozd el te is, amid van. (#13 Hacsak nem a fellépő ajánlja fel / kéri a saját technikai apparátusa használatát, a technikai feltételeket minden esetben a helyszínnek kell biztosítania. Nagyon ritka ugyanis, hogy valaki saját hang-cuccot engedhessen meg magának, ráadásul az sem biztos, hogy mindenhová alkalmas.)
Én: Tehát akkor technikus sincs. Kevertem már magam, megoldom. Milyen adathordozón vigyem az alapokat? 
Random szervező: Laptopunk van, ha az jó.
Én: Az tökéletes. Akkor rátérhetünk az anyagiakra?  (#14 Minden esetben Neked kell szóba hoznod a bérezést, hiszen közvetve valakinek a megbízottja vagy, ami azt jelenti, hogy egy szolgáltatás ellenértékéért,tehát a fizetésemért is Te felelsz. Ha ez nem történik meg, úgy jogosan merülhet fel a kérdés, hogy talán nem is szántatok a fellépőre semmit.)
Random szervező: Persze, persze. Na, hát 10 000 forintra gondoltunk, meg meghívnánk egy finom italra. (#15 Az "egy finom ital", ami valószínűleg egy csapból folyatott ásványvíz lesz, még arra sem elég, hogy belefojtsalak, amiért hülyének nézel.)
Én: Uram, ne haragudjon, de ez az útiköltségre sem lesz elég!
Random szervező: Ez egy kis összejövetel lesz, zártkörű, mint mondtam. Sajnos nem engedhetünk meg többet.
Én: Kétszázötven fő lesz, ezt is mondta. 
Random szervező: Egyébként milyen útiköltség? Nem tömegközzel jössz? (#16 A vonatjegy is pénzbe kerül, sőt még a szájba#&@ott hoppanálás is! Nincs kocsi = nincs benzin = nincs útiköltség? WTF??)
Én: De igen, csak Bivalybasznádig megvissza legalább 9500 forintba kerül eljutnom. Busz, metró,vonat, és ugyanez vissza. Nem hiszem, hogy egy kétszázötven fős rendezvényen, ahol mindenki legalább 10000 forintért fog fogyasztani, ne jutna kicsivel több annak,aki két órán keresztül szórakoztatja őket a színpadon.
Random szervező: Már ne is haragudj, de volt kontaktom Legutóbbi Tehetségkutatónyerteshez, sőt még Kiöregedett Nótaénekeshez is. Őket is hívhattam volna, és ők örültek volna még ennek is! (#17 A tulajdon édesanyádat sem érdekli, hogy kihez volt kontaktod, ha engem hívtál és az én szememet akarod kiszúrni.)
Én: Ezzel vitába szállnék, ugyanis Ön engem hívott, tehát gondolom őket nem tudta volna honorálni. Legyen szíves egy olyan összeget mondani, amiért ilyen távolságot kell megtennem és szórakoztatnom is megéri!
Random szervező: Azt, hogy örültek volna, úgy értettem, hogy ők legalább alázatosak és már ennyiért is szívesen zenélnek. Kicsit fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen magas lóról beszélj. Tekintsd ezt lehetőségnek.
Én: (nevetve) Bocsásson meg, de tizenegy éve haknizom, lehetőségekből nem lehet megélni.
Random szervező: Hol van az alázat?! (#18 Azt hiszem, az üzleti készségeid meg az etikai érzéked mellett van, hat méter mélyen, a föld alatt.)
Én: Az alázat és a megalázkodás között nem csak nyelvtani különbség van, de kérem, ebbe ne menjünk bele. Semmi gond, ha spórolni szeretne rajtam, csak én is épp ugyanúgy dolgozom aznap a színpadon, mint a pincérek, akik az ételt viszik majd ki. 
Random szervező: Azért az nem ugyanaz. (#19 Soha. Ne. Mondd. Hogy. A SZÓRAKOZTATÁS. NEM. MUNKA! Itt már majdnem letettem, de már le akartam boxolni a meccset.) Nézd, nagyon tehetséges vagy és jó lenne élőben hallani, de én ennél többet nem tudnék adni. Meg van kötve a kezem. Maximum tizenötig tudok felmenni. Abból már van némi profitod, nem? 
Én: Na, jó. Ha jól sejtem, mivel zártkörű a rendezvény, a megbízók valószínűleg előre bérelték a szolgáltatásokat, tehát nem a kasszából kell kivenniük a gázsimhoz a pénzt. A többi szolgáltatásért nem tisztem zsebben turkálni, de ha átlagot akarok vonni, céges rendezvényeken olyan nyolcvan- száz körül szoktak számolni a zenei programokkal. Akkor is, ha a háttérbe kell a zene, ismert zenészt szoktak kérni, de tekintve a felszereltségüket, a maximum befogadóképességüket, valamint azt a tényt, hogy mégsem egy ismert előadót kerestek erre a célra, a vendégeik nem engedhettek meg maguknak túl sokat. Ha tehát beleszámoljuk a 200 főt befogadni képes terem bérletét is, olyan százhatvanezer forintra saccolom az erre kapott tőkét, amiből még a terembérletet levonva is minimum 50 000 forint a semmiben lebeg. Ha Ön ennyit, vagy többet kapott arra, hogy három órán át tartó, élő műsort biztosítson, akkor azt hiszem, joggal kérdezhetem, hogy miért vagyok megalázva 10 000 forinttal?

Rövid csend a vonal túlsó végén. (#20 Nagyon hamar elárulod magad, ha nem mondasz semmit egy leleplezés után. Mondjuk a dolog ott kezdődik, hogy ne is nagyon hazudj és akkor nincs leleplezés...)

Random szervező:  Jó, hát... Szerintem ez egy tök jó lehetőség lett volna... Sajnálom, hogy nem tudod, hol helyezkedsz el a... szamárlétrán...  (#21 Ha ledöfött a torreádor, minek ugrálsz még a karddal a hátadban?! Kérj elnézést, emberi dolog, hogy profitálni akartál belőlem. Békésen elválhattunk volna.)
Én: Uram, én azt pontosan tudom, hogy Önnek is nagyobb sikerélmény lenne, ha most Adele-al beszélgethetne a gázsijáról, de mind a ketten bizonyos korlátok közé vagyunk szorítva. Önök nem engedhetik meg Adele-t, én pedig nem engedhetek meg magamnak egy ilyen kiesést. Semmi gond az ég világon, csak remélem, ez
Random szervező: Jó. Akkor gondolom, nem jössz.
Én: Nem, én biztosan nem, de ajánlhatok esetleg olyan kollégákat, akik közelebb laknak. Viszont velük már nem játszhatja ezt el, jóval tapasztaltabbak, mint én. Halló?

Bííp. Bííp. Bííp. (#22 Soha ne b*szd rá senkire a telefont, aki ismer a környékeden élő zenészeket, mert könnyen lehet, hogy betéved egy olyan csoportba, ahol nem is olyan diszkréten leírja a zenész ismerőseinek a helyszín nevét, a Te nevedet, valamint a telefonszámodat. A sztoriról nem is beszélve.)
___

Lúdanyó meséi ezzel véget értek. Remélem, ez után megritkulnak az ehhez hasonló beszélgetések, az illető pedig nagyon csúnyán magára ismer. Az elmúlt évek alatt úgy öt ilyenben volt részem,ami kevésnek tűnhet, de amikor épp benne vagy.... pfú! Hát az olyan, mint ötezer éve a telefonon csüngenél. Mára megtanultam magam megvédeni és igaz, vétek hibákat, de már többet ismerek fel, mint amennyit egy ilyen hívás alatt elkövetnék. Itt az első az volt, hogy nem köszöntem el az első percben.
Kérlek, kedves szervezők: ne rajtunk akarjatok profitálni! Annyi minden van még, amiből ha csak jól dolgoztok is, jattot kaphattok vagy le tudtok csípni... De pont a zene?? Ami ráadásul olyan ritka manapság, hogy valaki élőben csinálja? Ne már...

Nektek meg, akik a mikrofon túloldalán küzdötök: Kellemes túlélést!  Ne hagyjátok magatokat!

F.D.P.