Ezen a blogon elsőként korunk - és talán joggal mondhatom: társadalmunk - legelterjedtebb, legrosszabb hangképzési szokásáról szeretnék beszélni, ez pedig az orrhang, avagy a nazális ének/beszéd. 

Mi az az orrhang?

Amikor valaki nazális, az mindig kétoldalú jelenég. Szó szerint, ugyanis egyfelől ott van az érintett személy, aki apró izmai és belső erőltetés segítségével eltereli a kiadott hang útját, mely így az orrkagylók illetve az arcüreg (az ábra mutatja) "segítségével" szétszóródik a koponya üregeiben, valamint a húsos, apró izmokban és inakban. Ezáltal, legyen az bármilyen tiszta a fülek közt, a hangot kiadó egyénnek, kívülről mindig egy kicsit magasabbnak, vékonyabbnak, erőtlenebbnek és mondjuk ki: komolytalannak fog hallatszani. A másik oldal talán egyszerűbb, ugyanis ott csak a külső személy áll, aki ezt a vékony, erőtlen, "nyafogó" hangot egyáltalán nem hallja szépnek, legfeljebb a szépérzéke hiányában tisztának,amivel meg is elégszik mind a két fél. Hogy mi a szomorú ebben? Az hogy a második fél rendszerint egy lusta tanár, egy igénytelen közönség vagy egy laikus rokon szokott lenni, aki csak  legyint és hagyja az énekest orrhangon folytatni. Ennek azonban az lehet az eredménye, hogy az énekes belül csodásnak hallja,amit csinál, kívül azonban csak a valós idejű erőlködés hallatszik majd, így szépen, lassan, a rossz szokás elgyengíti a torkot,a hangszálakra lepedék ül a kihasználatlanságuk miatt, a hang pedig fakóvá és élettelenné válik.

Honnan ered?

Az emberiség eddig áténekelt történelme során megannyi hangfajt különböztettünk meg a kontraalttól a kontratenorig, melyeket mindig a kor divatja diktált, és talán csak a XXI. század csodája lehet, hogy mára nincs olyan bravúr, amit legalább egy énekes meg ne tudna csinálni. Finomodtak a hangképzési technikák, csökkent a betegségek gyakorisága, torokfájásunkkal is hamarabb fordulunk orvoshoz, mint sámánhoz, és ami a legfontosabb, hogy minden létező műfaj tesz bizonyos engedményeket. Gondoljunk csak a Postmodern Jukebox zseniális feldolgozásaira vagy az Ötödik elem c. film elektro-áriájára. Mégis volt egy állócsillaga minden évszázadnak: a tiszta, de szenvedélyes, angyalian gyermeki énekhang. Amit a barokkban Farinelli adott a világnak a klasszikus zenében, azt adta Micheal Jackson is a könnyűzenében. Ahogyan a két időszak közt telt az idő, modernebb és kevésbé epikus zenei produkciók születtek,és lassanként kialakult egy bizonyos hangideál a férfiakban és a nőkben is. Ezeket az ideálokat viszont sajnos hajlamosak vagyunk megszeghetetlen szabályként elkönyvelni, saját hangunkat pedig alul értékelni. Pedig egy ellazult, magától, szinte a beszéd könnyedségével dolgozó előadó egészen más élményt tud adni,mint valaki, akinek nincs elég bátorsága ellazítani a gégefedőjét és a saját,natúr hangján megszólalni. De erről majd később :)

Minden alkalommal, ha az orromat is használom egy hanghoz, akkor rosszat csinálok?

Nem minden alkalommal.Vannak pl a klasszikus énekben is olyan bravúrok, amelyekhez elengedhetetlen az orrüregi rezonancia, sőt, van,aki a homloküregre esküszik - én nem, de ez magánügy. Így, ha van olyan hang,amit a létező összes technikával próbáltál már kiadni (úgy értem: helyesen használtad a tanárod instrukcióit és mégsem történt változás), akkor ne ijedj meg! Talán a Te hangszeredhez hozzátartozik ez a kis orrosság. A legbiztosabb módja, hogy elkerüld, ha az állkapcsod aljába, vagy a nyelved alá koncentrálsz a magasoknál is. Mintha mélyek lennének: verd át az agyadat! Egy kis mentális hadviselés csodákra képes.

Akkor amit a profiktól hallok, az nem orrhang?

Nem, méghozzá annyira nem, hogy ha a tőlük hallott falzetto-kat az orrodba szorítva próbálod intézni, garantálom, hogy az első év után egy olyan emberes arcüreggyulladást, vagy akár orrpolipot fognak diagnosztizálni Nálad, amit csak évek munkájával tudsz majd kikezelni. Amit tőlük hallasz - jobb esetben - igen komoly felkészülés eredménye és ha megfigyeled, csöppet sincs olyan "dobozba zárt" hatása, mint annak, amit egy nazális énekes produkál. Amit hallasz, azt otthon, egyedül, a négy fal között csaknem kizárt elérni, elvégre kelleni fog mindig egy külső szakértő, aki szól, hogy "lazíts, ereszd le a nyelved és hagyd elöl, mert a hang teljesen felszorult már megint..." . Ezt én napjában ötször is elmondom, ha kell, mert sajnos mindenki leutánozni próbál és senki sem fejlődni. Akik igen, azokkal azonban csodálatos eredményeket lehet elérni.

Mi a lelki háttere?

Természetesen, mint mindennek, ami kényelmetlen és nem ösztönös, ennek is megvannak a lelki okai. Könyvemben már kitértem annak pofon egyszerű metaforájára, hogy aki otthon sem ereszthette ki a hangját és folyton görcsben volt, ha szóhoz jutott, az valószínűleg a színpadon is hasonlóképpen fog működni. Ezerből jó, ha  egy olyan különleges hang születik egy ösztönösen beszédszintű éneklési technika mellé, akinek még ilyen lelki háttérrel is ki tud szaladni az a magas cé, méghozzá chest belt-ben, ha akar. De összességében, ha elfojtott érzelmeid, stresszhelyzetben ki nem mondott szavaid, esetleg rosszul értelmezett énképed van, amelyeket nem tud még a zene sem helyretenni, nos...akkor hagyni kell, hogy felszínre törjenek.

Honnan tudom, hogy nazális vagyok-e?

Az első lehetőség roppant egyszerű: kérdezz meg egy hozzáértőt, aki független Tőled és így őszinte lehet. :) A másodikhoz elég vagy Te is és némi türelem. A legbiztosabb módszer, ha éneklés közben befogod az orrodat. Ekkor, ha nazális vagy, elzáródik a levegő hibásan választott kijárata, a két orrüreged, így az bennragad és Te utána fogsz kapkodni. Ráadásul hang sem jön majd ki a torkodon, hiszen szegény hangocska az orrodon próbált kijutni :( Ha azonban nem, vagy csak részben vagy nazális (esetleg szerepet játszik az aktuális hangok képzésében az arcüreg), akkor is rezonálhat, elvégre mind mások vagyunk, de semmiképp sem szabad ének közben a levegőt az orrodon át kifújni. Ez ennyire egyszerű. 

Hogyan űzhetem el  ez a rossz szokást?

Megannyi lehetőséged van rá! A következő a kedvencem.Fogj egy tükröt, nyisd jó nagyra a szádat és tartsd úgy, hogy beleláss, egész az uvuláig. A feladat a következő: egy orron beengedett, lassú sóhaj után fektesd el a nyelvedet az alsó fogsor elé úgy, hogy érintse azt a hegyével. Eközben nem mozgatod, nem húzod hátra. Csak fekszik, mint egy kutyus. Miután a levegő a rekeszizmodba ért, lassan, egyenként próbálj apró G betűket mondogatni úgy, hogy a szád végig "ásítson".Tehát ne csukd be, csak figyeld a nyelved tövét! Ha jól dolgozol, a nyelved elöl marad, hátul viszont csodásan láthatod majd,ahogy szétnyílik a szájpadlásod hátsó része és a nyelved látható töve. Magyarul: ugrabugrálni fog az uvulád! Imádom ezt a nyelvet :)  Skálázáskor is ezt használd, ha felszorul egy-egy hang, mert csak a leengedett, megnyitott nyelvtővel érdemes dolgozni.


Remélem, segítettem, legyen nagyon szép napotok :)

F.D.P.