A legutóbbi részben talán még egy átlagos problémákkal teli esetet dolgoztam fel, ahol főként szakmai minőségében bírálják az embert, de úgy gondoltam, ma egy forróbb kemencébe nyúlok. 
#újközmondásbiatch

Ismét megpróbáltam egy olyan sztorit kigyűjteni - végül két beszélgetésből sikerült összegyúrnom, ugyanazzal az emberrel -, amely tökéletesen leírja egy ROSSZUL szervezett jótékonysági fellépés menetét. A múltkor oly jól bevált dőlt betűs kiemeléssel jelzem a kedves szervezőknek és producereknek, mit NE tegyenek, ha hosszú életet szeretnének élni. Neveket ismételten nem használnék a diszkréció jegyében.

Jelzem: a lenti beszélgetéshez hasonló rengeteg volt már és hála annak a magasságosnak: 10-ből 8 végül pozitív kicsengéssel vagy békés búcsúval ért véget. Jótékonykodásra használni valamit, amit Te is ajándékba kaptál, csodálatos érzés! Talán jobb, mint amikor magadat segíted vele, hiszen itt másokról van szó, az ő örömükről. Azonban Te is élni születtél és sajnos gyakran kifognak használni a jó szívedért, ilyenkor határozottnak kell lenni. Limitáld a jótékonysági fellépéseid számát kb 3-1 arányban. Egyszerű: hogyha van már 3 fix hakni a láthatáron, amiért pénzt kapsz, akkor melléjük nyugodtan beírhatod a "Szegény Bambiszemű Kisfókák Egyesületének" bálját, ha pedig már 6 is összegyűlt, akkor elvállalhatod a "Mi Tényleg Segítünk A Szegényeknek Alapítvány" gálaestjét is, és így tovább, három fellépésenként jöhet egy.  Azonban azt is tudnod kell, hogy ha egy hasonló szervezetről bármi rosszat hallottál, esetleg személyes rossz tapasztalatod van velük, a legelegánsabb módon megköszönheted és lemondhatod a felkérést. Ha viszont őszintén rajongasz az ügyért, amit képviselnek, Te is jelentkezhetsz bármelyik szervezethez önkéntes művészvendégként. Ami ingyen van, annak mindenki örül :)
 
Eh... na jó, jöhetnek a felháborodott kommentek!

____

Tavaly május, egy hétköznapon, délben csörög a telefon. Éppen két diák közt kaptam be pár falatot és egy fél rukkola lógott ki a számból, mielőtt megnyomtam a felvevő gombot (#1 Apám kiskorom óta mindig figyelmeztetett, hogy a hatóságokon és vészhelyzetben a rokonaimon kívül senki iránt nem lehetek olyan tiszteletlen, hogy ebédidőben zavarom. Ez, úgy érzem, mindenkitől ugyanígy elvárható, és én is sokszor lettem lecseszve / letojva, ha déltől egyig bezárólag zavartam valakit.) Tetszőleges szervező(k).

Én: Halló, miben segíthetek?
Tetszőleges: Heló! (#2 Kornak, titulusnak, napszaknak megfelelő köszönésből egyes. Ez üzlet: magázódunk és abból még építkezhet a kapcsolat barátivá, de fordítva elég gáz... Plusz: nem lenne hátrány, ha megkérdeznéd, jó emberrel beszélsz-e.) Ne haragudj a zavarásért, de a Nagyonfontos Alapítványtól kereslek, Tetszőleges Mariska vagyok. Egy kedves fotós barátom adta meg a számodat, akivel már dolgoztatok együtt, és csupa jót mondott rólad, úgyhogy szeretnénk meghívni az egy hónap múlva tartandó Mégfontosabb Napra. (#3 Oké, tehát egy fotós,aki tök kedves, de akkor is laikus, beajánlott Hozzád, Te pedig arra sem vetted a fáradtságot, hogy meghallhass? Ennyire nem akar senki fellépni nálatok, vagy csak az utolsó percben akarod összecsapni a dolgot?)
Én: Értem, és miről volna szó pontosan? 
Tetszőleges: (rövid csend) Hát énekelned kéne. (#4 You don't say!? Pedig már készítettem elő az ördögbotos műsorszámomat.)
Én: (zavart nevetés) Természetesen, de a kívánt műfaj érdekelne. Illetve, hogy milyen korosztályra számítunk, hány főre, és milyen körülményekre? 
Tetszőleges: Fú, hát mindenfélére. Ez egy jótékonysági koncert lesz, mindenkinek örülünk. (#5 Ezt tetováld magadra: nem számít, kiknek gyűjtötök, Neked kötelességed az első mondatok közt jelezni, hogy ingyen tartotok igényt egy fellépőre, hiszen csak ő tudja, hogy megengedheti-e magának az utazást, a felkészülést vagy esetlegesen a kieső órákat.)
Én: Áh, értem. Nos, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de idén már túlléptem a jótékonysági fellépéseim limitjét.
Tetszőleges: Ezt hogy érted? (#6 Ha nem tudsz illedelmesen visszakérdezni valamiről, amit nem tudsz, akkor a következő sorok exkluzíve Neked szólnak.)
Én: Tudja, minden előadó vezet egy bizonyos naplót a haknijairól, amiben annyi ingyenes, tehát jótékonysági fellépést, amennyitől még... nos nem hal éhen. Viszont nagyon szívesen támogatom Önöket önkéntesként, hogyha van még hely a csapatban. 
Tetszőleges: Hát most nagyot csalódtam, már meg ne haragudj. 
Én: Sajnálattal hallom, és őszintén nagyon sok sikert kívánok a rendezvényhez, de...
Tetszőleges: Felolvasom Neked a fellépők listáját, jó? Híresdeöreg Színész, Tavalyi Tehetségkutatós és Híresmagyar Szinkronhang. Ők elvállalták ingyen, pedig jóval ismertebbek, mint Te!  (#7 Azt hiszed, ezzel megsértesz? Háromból kettővel már dolgoztam, a harmadik meg hatvan elmúlt, naná, hogy ismertebb.)
Én: Igen, és mivel ismertebbek, keresettebbek is, így nyilván több jótékonykodást is megengedhetnek maguknak. 
Tetszőleges: Hát tudod, ha nem lennél ilyen szemtelen, talán már te is ott tarthatnál! (#8 Ohohóóóó... A szüleimen kívül még maga a Mindenható sem nyugtázhat engem szemtelennek, Neked meg aztán végképp nem áll jogodban azért bírálni, mert korrekt és békés módon próbáltam megspórolni az idődet!)



Én: Asszonyom, én nem szemtelen vagyok, csak igyekszem nem darabokra szakadni. Jelenleg három Alapítványnak vagyok állandó fellépője, minden évben, plusz igyekszem a lehető legtöbb jó ügy mellett kiállni, akár szóban is, nem csak zeneileg. Sajnos túl sokan éltek már vissza a segítőkészségemmel, remélem, megérti,hogy nem Önöket akarom ezzel büntetni vagy ilyesmi...
Tetszőleges: Persze, értem, akkor tehát a Mostmárkurvafontos Ügy nem ér Neked annyit, hogy 2-3 dalt elénekelj és a nevedet add hozzá. Jól értem? (#9 Bíráltál emberként, bíráltál művészként és most bírálsz filantrópként úgy, hogy egyik oldalamat sem ismered? Egyáltalán miért beszélünk még mindig?! Ennyire nincs dolgod?!)
Én: Nézze, itt nem elvekről van szó. Mint már mondtam, szívesen segítek, magánemberként, de dolgozni
Tetszőleges: Jó, hát most már baromi kíváncsi lettem, hogy mire vagy olyan nagyképű! Remélem, fent vagy a neten,mert ezt hallanom kell... (#10 Soha. Nem. Nagyképű. Aki kiáll magáért. Vagy akivel nem vagytok egy véleményen.)
Én: Természetesen, a nevemen megtalál több demót és élő felvételt, interjút is.
Tetszőleges: Jól van, akkor... hát nem tudom, mit mondjak!
Én: Részemről semmi sem történt, megértem a problémáját és hogy hogyan néz ki kívülről, amit mondtam, de úgy gondolom, hogy békésen is le...

Bííp. Bííp. Bííp. Rámtette. (#11 Ezt most komolyan el kell magyarázni? Ne tedd rá senkire a telefont. Pont.)


Egy órával később ismét csörög, ugyanaz a szám. Összeszorul a gyomrom, mert komolyan megfordult a fejemben, hogy feljelentett talpraesettségért. Nagyot nyelve, de természetesen kedvesen veszem fel.

Én: Haló, tessék? 
Tetszőleges: Szervusz, én... vagyok. (#12 Én meg én, ő meg ő, Ti meg ti... Bárki lehetsz. Nevet, pls!) Az imént beszéltünk.
Én: Emlékszem. Mégis volna hely az önkéntesek között?
Tetszőleges: Nem... Vagyis igen, volna, de nem önkéntesnek szeretnénk hívni.
Én: Hanem?
Tetszőleges: Szeretném az... az elnézésedet kérni. Meghallgattam pár dalt meg élő videót tőled és... Szóval nem gondoltam volna, hogy ezt fogom hallani. Tudod, nagyon fiatalnak tűntél és amit mondtál, az... Kiborított, na! Nem ismertelek, nem tudtam, hogy... mennyi? Tíz éve csinálod? 
Én: Asszonyom, semmi gond az ég világon, köszönöm, hogy visszahívott. Mondtam, hogy tudom, hogyan hangzik ez, de gondoltam, hogy régóta szervez és ismeri ezt a "rendszert".
Tetszőleges: Hát... most már ezt is tudom. Jaj... figyelj, nagyon szeretném, ha ennek ellenére mégis eljönnél hozzánk.  (#13 Ha már ilyen szépen bocsánatot kértél a hülyeséged miatt, kérlek, ne hozz engem kellemetlen helyzetbe! Ismét.)
Én: (igyekeztem udvarias maradni) Remélem megérti, ha ezt most mégsem vállalnám el. Talán legközelebb elsőre is menni fog, a lehetőséget mindenesetre köszönöm. 
Tetszőleges: Persze, megértem.
Én: Óh, és Híresdeöreg Tanár urat meg Tavalyi Tehetségkutatóst sokszor ölelem, nagyon régen láttam már őket!
Tetszőleges: Oh, ismered őket? Mármint személyesen? (#14 A helyes magatartás ilyenkor az, hogy nem kérdőjelezed meg az előzőleg megalázott fellépő kapcsolatrendszerét, hanem az "Átadom" szóval elköszönsz.)
Én: Igen, tudja kicsi az ország, kicsi a szakma. 
Tetszőleges: Hát hogyne. Akkor további sok sikert, és remélem, jövőre itt tudsz lenni velünk.
Én: Természetesen. Amennyiben még bele fog férni a jótékonykodási limitembe. További szép hetet, jó munkát kívánok!

___________

Mi a tanulság? Ha tájékozatlan vagy és tapasztalatlan, ne próbálj más fölé kerekedni, mert könnyen lehet, hogy pofon fog érni. Én megértem amúgy. Arra számított, hogy három hangjegyből komponált pop szennyekkel haknizom, tangában és hat kigyúrt táncossal, playback-re. Miután hallott valamit, ami csak két-három fokkal is több ennél, felébredt benne a belátás. Ez pedig csodálatos. Megmutatja, mire képes a zene, ha jól használják. 
SPOILER: Az idei rendezvényre egy másik szervezővel dolgoznak, aki ismer és tudja, hogy kell szervezni. Talán elmegyek.

Sok sikert és ne feledjétek: Jótékonykodni csodálatos dolog, DE addig Te sem tudsz kilépni az ajtódon, hogy elindulj jótékonykodni, amíg nincs ajtód. Meg ház körülötted. Meg kenyér az asztalodon. Állj ki azért, amiben valóban hiszel, de közben ne felejts el a holnapra gondolni. Ésszel, okés? :*

F.D.P.

Arra gondoltam, indítok egy sorozatot, ami a szervezőknek is szól egy kicsit. Nem csak az énekesnek kell ám okosodni :)

Nemrég egy elég érdekes beszélgetésben volt részem és úgy gondolom, Te is el lehetsz tévedve Magaddal kapcsolatban, ha a következő párbeszédtől nem áll fél minden szőrszálad még ott is, ahol nem kéne. Hogy érdekesebb legyen, beszúrok dőlt betűvel néhány mondatot, hogy eligazítsam az embereket, mert úgy látszik szó szerint igás lovaknak néznek néha. A következő párbeszédben - némi múltbéli emlék felhasználásával - a létező ÖSSZES szervezői hibát elkövették, így arra kérem a gyengébb idegzetű zenészeket, hogy a saját nyugalmuk megzavarását elkerülendő, NE olvassák tovább. A többieknek kellemes face palmozást kívánok. Spoiler: nem vállaltam.

________________________

Reggel tízkor csörög a telefon, egy pörgős fiatalember szól bele. 

Random szervező: Szia! (#1 Szervezőként akkor se tegezheted a fellépőt, ha tíz éves, ahogyan ő sem Téged - csak ha az idősebb fél erre engedélyt ad...) Random Pista vagyok, Random Zenészhaver adta meg a nevedet meg a számodat, mert épp most mondta le a hakniját nálunk, és épp énekest keresünk. Esóesbe', viszonylag nagy rendezvényre, Neked meg nagyon tetszettek a felvételeid! Le  kalappal!
Én: Jó napot!  Köszönöm, igazán nagyon kedves! Miben lehetek a segítségükre?
Random szervező: Na, szóval szeretnénk meghívni fellépni. Ráérsz két hét múlva, pénteken, este hattól? Két-három órára kéne. Inkább három. (#2 Mindig azzal kell kezdeni, hogy milyen rendezvényről van szó. Egy operaénekessel például eldiskurálhatsz órákig, ha csak a végén árulod el, hogy metál koncertre hívod énekelni.)
Én:  Nos, eddig előreláthatólag igen. Milyen rendezvényről volna szó és mennyi ideig tartanának rám igényt?
Random szervező:  Lesz egy ilyen zártkörű céges rendezvény, az elejére kellenél csak. Maximum 200-250 ember,mindenféle korosztályból és a vacsora mellé kéne egy modernebb meg ilyen lájtosabb, jazzesebb zene. Az megy? (#3 Pontosan azzal a könnyedséggel tudom kétségbe vonni én is a Te hozzáértésedet, mint Te az enyémet. Finoman ezt úgy szokás: "Szerepel a repertoárjában egy egy órás műsorra elegendő modern nóta? Esetleg akad köztük lassúbb, visszafogottabb is?)
Én: Természetesen. Tehát, ha jól értem, egyfajta kellemes, hangulatos háttérzenét szeretnének.
Random szervező: Azt, azt. Nem kell áriázni meg ilyenek, csak tudjanak rá táncolni meg dülöngélni. (#4 Az a Te dolgod, egy olyan műfaji sajátosságot, mint az ária belekeversz a modern pop-ba, de kérlek, engem ne alázz meg azzal, hogy még közlöd is: nincs szükségem a tényleges tudásodra. Egy halk jazz strandard is néha izzasztóan nehéz tud lenni, ha zeneileg bonyolult és érzelmileg megterhelő. Nincs különbség hangos és halk hang között minőségben...)



Én: Értem. A megbízóinak volt valami kifejezett kérése? Például kedvenc dal, vagy közös éneklés?
Random szervező: Mi? Ja, nem, nem... Legalábbis nem kérdeztem, de majd megérdeklődöm. (#5 Mindig (!) kérdezd meg a munkaadóidat vagy az ügyfeleidet a különlegesebb igényeikről, hiszen ha a fent említett opera énekesnőt hívnád a metál koncertre, nem őt veszik majd elő, hanem Téged, aki magasról szartál az igényeikre.)
Én: Rendben, csak kérem, időben szóljanak, hogy fel tudjak belőle készülni!  (Itt én voltam a hülye, mert nem kérdeztem rá EGYBŐL, hogy amúgy mennyit szánnának rám ezért a felkészületlenségét. Egy pont oda.)
Random szervező: Persze, mindenképp. Milyen közel laksz "Bivalybasznádhoz"? (#6 Ha ez a "Mennyibe fog fájni nekem, hogy idetalálsz a seprűdön?" akart lenni kevésbé tróger verzióban, akkor nem jó úton jársz. )
Én: Budapesten élek jelenleg. Hol és mikor lenne a rendezvény pontosan?
Random szervező:  Bivalybasznád, Viszonylag Ismert Pub, hónap, nap, óra. A pontos címet majd küldön sms-ben.  (#7 Semmit nem küldünk sms-ben lustaságból  (!),  maximum ellenőrzésként. Mindent a fellépő, vagy annak a képviselője kell, hogy feljegyezzen.)
Én: Azért lediktálná mégis, ha megkérem? Tudnom kéne a menetrendek miatt, hogy időben odaérjek.
Random szervező: Akkor nem kocsival jössz? (#8 Ha seprűvel jönnék, azt is ki kéne fizetned útiköltség címén, úgyhogy nem értem a kérdést. Később persze megértettem. )
Én:  Nem, jobb szeretek tömeg közlekedni, ráadásul a benzinárak is a...
Random szervező: Jól van, akkor megoldod valahogy? (#9 Nem vágunk egymás szavába.) (#10 Ezt udvariasan úgy szokás, hogy "Szüksége van esetleg arra, hogy valaki kimenjen Önért?. Ha viszont erre nincs lehetőség/idő, akkor fel se tedd, mert csak bonyolultabb a helyzet, ha a fellépőnek esetleg valóban szüksége volna fuvarra. Ez természetesen közös megegyezés alapján levonható az útiköltségből.)
Én: Igen, persze, köszönöm. A technikai felszereltségről tudna valamit mondani? 
Random szervező: Hát... van két állványos hangfal meg egy mikrofon. Az jó, nem? (#12 Ha nem értesz hozzá, de fel kell hívnod az énekest, előtte készülj fel abból, amitek van, hogy megfelelő tájékoztatást tudj adni!)
Én: Leírná kicsit pontosabban, kérem? Keverőpult, kontroll, URH vagy zsinóros mikrofon van esetleg?
Random szervező: Nézd, én nem vagyok technikus! Azt mondom, amit látok: két erősítő, egy mikrofon, egy keverő...szerűség és egy...  Ennyi. Majd, ha ideérsz, megmutatom, de azért hozd el te is, amid van. (#13 Hacsak nem a fellépő ajánlja fel / kéri a saját technikai apparátusa használatát, a technikai feltételeket minden esetben a helyszínnek kell biztosítania. Nagyon ritka ugyanis, hogy valaki saját hang-cuccot engedhessen meg magának, ráadásul az sem biztos, hogy mindenhová alkalmas.)
Én: Tehát akkor technikus sincs. Kevertem már magam, megoldom. Milyen adathordozón vigyem az alapokat? 
Random szervező: Laptopunk van, ha az jó.
Én: Az tökéletes. Akkor rátérhetünk az anyagiakra?  (#14 Minden esetben Neked kell szóba hoznod a bérezést, hiszen közvetve valakinek a megbízottja vagy, ami azt jelenti, hogy egy szolgáltatás ellenértékéért,tehát a fizetésemért is Te felelsz. Ha ez nem történik meg, úgy jogosan merülhet fel a kérdés, hogy talán nem is szántatok a fellépőre semmit.)
Random szervező: Persze, persze. Na, hát 10 000 forintra gondoltunk, meg meghívnánk egy finom italra. (#15 Az "egy finom ital", ami valószínűleg egy csapból folyatott ásványvíz lesz, még arra sem elég, hogy belefojtsalak, amiért hülyének nézel.)
Én: Uram, ne haragudjon, de ez az útiköltségre sem lesz elég!
Random szervező: Ez egy kis összejövetel lesz, zártkörű, mint mondtam. Sajnos nem engedhetünk meg többet.
Én: Kétszázötven fő lesz, ezt is mondta. 
Random szervező: Egyébként milyen útiköltség? Nem tömegközzel jössz? (#16 A vonatjegy is pénzbe kerül, sőt még a szájba#&@ott hoppanálás is! Nincs kocsi = nincs benzin = nincs útiköltség? WTF??)
Én: De igen, csak Bivalybasznádig megvissza legalább 9500 forintba kerül eljutnom. Busz, metró,vonat, és ugyanez vissza. Nem hiszem, hogy egy kétszázötven fős rendezvényen, ahol mindenki legalább 10000 forintért fog fogyasztani, ne jutna kicsivel több annak,aki két órán keresztül szórakoztatja őket a színpadon.
Random szervező: Már ne is haragudj, de volt kontaktom Legutóbbi Tehetségkutatónyerteshez, sőt még Kiöregedett Nótaénekeshez is. Őket is hívhattam volna, és ők örültek volna még ennek is! (#17 A tulajdon édesanyádat sem érdekli, hogy kihez volt kontaktod, ha engem hívtál és az én szememet akarod kiszúrni.)
Én: Ezzel vitába szállnék, ugyanis Ön engem hívott, tehát gondolom őket nem tudta volna honorálni. Legyen szíves egy olyan összeget mondani, amiért ilyen távolságot kell megtennem és szórakoztatnom is megéri!
Random szervező: Azt, hogy örültek volna, úgy értettem, hogy ők legalább alázatosak és már ennyiért is szívesen zenélnek. Kicsit fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen magas lóról beszélj. Tekintsd ezt lehetőségnek.
Én: (nevetve) Bocsásson meg, de tizenegy éve haknizom, lehetőségekből nem lehet megélni.
Random szervező: Hol van az alázat?! (#18 Azt hiszem, az üzleti készségeid meg az etikai érzéked mellett van, hat méter mélyen, a föld alatt.)
Én: Az alázat és a megalázkodás között nem csak nyelvtani különbség van, de kérem, ebbe ne menjünk bele. Semmi gond, ha spórolni szeretne rajtam, csak én is épp ugyanúgy dolgozom aznap a színpadon, mint a pincérek, akik az ételt viszik majd ki. 
Random szervező: Azért az nem ugyanaz. (#19 Soha. Ne. Mondd. Hogy. A SZÓRAKOZTATÁS. NEM. MUNKA! Itt már majdnem letettem, de már le akartam boxolni a meccset.) Nézd, nagyon tehetséges vagy és jó lenne élőben hallani, de én ennél többet nem tudnék adni. Meg van kötve a kezem. Maximum tizenötig tudok felmenni. Abból már van némi profitod, nem? 
Én: Na, jó. Ha jól sejtem, mivel zártkörű a rendezvény, a megbízók valószínűleg előre bérelték a szolgáltatásokat, tehát nem a kasszából kell kivenniük a gázsimhoz a pénzt. A többi szolgáltatásért nem tisztem zsebben turkálni, de ha átlagot akarok vonni, céges rendezvényeken olyan nyolcvan- száz körül szoktak számolni a zenei programokkal. Akkor is, ha a háttérbe kell a zene, ismert zenészt szoktak kérni, de tekintve a felszereltségüket, a maximum befogadóképességüket, valamint azt a tényt, hogy mégsem egy ismert előadót kerestek erre a célra, a vendégeik nem engedhettek meg maguknak túl sokat. Ha tehát beleszámoljuk a 200 főt befogadni képes terem bérletét is, olyan százhatvanezer forintra saccolom az erre kapott tőkét, amiből még a terembérletet levonva is minimum 50 000 forint a semmiben lebeg. Ha Ön ennyit, vagy többet kapott arra, hogy három órán át tartó, élő műsort biztosítson, akkor azt hiszem, joggal kérdezhetem, hogy miért vagyok megalázva 10 000 forinttal?

Rövid csend a vonal túlsó végén. (#20 Nagyon hamar elárulod magad, ha nem mondasz semmit egy leleplezés után. Mondjuk a dolog ott kezdődik, hogy ne is nagyon hazudj és akkor nincs leleplezés...)

Random szervező:  Jó, hát... Szerintem ez egy tök jó lehetőség lett volna... Sajnálom, hogy nem tudod, hol helyezkedsz el a... szamárlétrán...  (#21 Ha ledöfött a torreádor, minek ugrálsz még a karddal a hátadban?! Kérj elnézést, emberi dolog, hogy profitálni akartál belőlem. Békésen elválhattunk volna.)
Én: Uram, én azt pontosan tudom, hogy Önnek is nagyobb sikerélmény lenne, ha most Adele-al beszélgethetne a gázsijáról, de mind a ketten bizonyos korlátok közé vagyunk szorítva. Önök nem engedhetik meg Adele-t, én pedig nem engedhetek meg magamnak egy ilyen kiesést. Semmi gond az ég világon, csak remélem, ez
Random szervező: Jó. Akkor gondolom, nem jössz.
Én: Nem, én biztosan nem, de ajánlhatok esetleg olyan kollégákat, akik közelebb laknak. Viszont velük már nem játszhatja ezt el, jóval tapasztaltabbak, mint én. Halló?

Bííp. Bííp. Bííp. (#22 Soha ne b*szd rá senkire a telefont, aki ismer a környékeden élő zenészeket, mert könnyen lehet, hogy betéved egy olyan csoportba, ahol nem is olyan diszkréten leírja a zenész ismerőseinek a helyszín nevét, a Te nevedet, valamint a telefonszámodat. A sztoriról nem is beszélve.)
___

Lúdanyó meséi ezzel véget értek. Remélem, ez után megritkulnak az ehhez hasonló beszélgetések, az illető pedig nagyon csúnyán magára ismer. Az elmúlt évek alatt úgy öt ilyenben volt részem,ami kevésnek tűnhet, de amikor épp benne vagy.... pfú! Hát az olyan, mint ötezer éve a telefonon csüngenél. Mára megtanultam magam megvédeni és igaz, vétek hibákat, de már többet ismerek fel, mint amennyit egy ilyen hívás alatt elkövetnék. Itt az első az volt, hogy nem köszöntem el az első percben.
Kérlek, kedves szervezők: ne rajtunk akarjatok profitálni! Annyi minden van még, amiből ha csak jól dolgoztok is, jattot kaphattok vagy le tudtok csípni... De pont a zene?? Ami ráadásul olyan ritka manapság, hogy valaki élőben csinálja? Ne már...

Nektek meg, akik a mikrofon túloldalán küzdötök: Kellemes túlélést!  Ne hagyjátok magatokat!

F.D.P.

Február 21., este 23:11

Hideg vízben ázik a feldagadt, sajgó lábam. Már megint. Próbanapon voltam egy értékesítői melón. Már megint. Polgári melókat próbálok, tehát igyekszem átlagos lenni, hogy megéljek. Már megint. Nem volt gyomrom átverni és gerincem átverve lenni, így a próbanap végül nem sikerült. Már megint. Mindenem fáj, pedig tényleg nem volt nagy megterhelés fizikailag, hogy leszólítsunk embereket egy "kedvező ajánlat" érdekében, órákon keresztül, néha utánuk loholva. A fárasztó inkább az volt, hogy 10-ből 9 ember olyan közönnyel, de megkockáztatom, hogy undorral nézett rám, amit nehezen lehet elviselni, hacsak nem a rámenősség az egyetlen, felhasználható képességed. Amiből élni tudsz, úgy értem. Mivel álltam már több száz és több ezer ember előtt is színpadon, ahol az ő szórakoztatásukért voltam felelős, pontosan tudom, mikor vagyok a legbűbájosabb és mikor a legrámenősebb, s mivel fakadtak már sírva nem egy előadásomon, amiből utána tartós barátságok szövődtek, pontosan tudom, milyen húrokat kell megpendíteni bizonyos hatásokért. Ahogyan nevettetni is imádok. Ma is sokszor sikerült, mégis el kellett búcsúznom, mert van egy nagy különbség a között, amit a színpadon csinálok és a között, amit az ilyen melók során. A színpadon őszinte vagyok, hiteles, mert ott tényleg akarom, hogy nevessenek, sírjanak, mert nem kell becsapnom őket. Tudom, mit kell tennem vagy mondanom a mikrofon mögött, elvégre tíz év előnyöm van benne, azonban idelent, a "normális" világban elveszek. Tudod, mi jut erről eszembe? Clark Kent és Superman. A legósdibb hasonlat valaha, de nagyon ül!

Akárki jött belém aznap, csak arra tudtam gondolni, hogy "bezzeg, ha most megmutathatnám a szupererőmet..."! Az járt a fejemben, hogy a srác, aki a haverjával lekurvázott, valószínűleg az elsőként csókolna kezet, miután meghallgatta a Diamonds are a girl's best friends feldolgozásomat... Vagy hogy a hatvanas nő, aki undorral húzta össze a kabátját, csillogó szemekkel tapsikolna, hogyha a retro blokk alatt rámosolyognék. Az a több száz ember meg, aki köszönés nélkül sétált tovább, egyszerűen csak... jól érezné magát, és hálás volna, hogy ott vagyok. Ahogy MINDIG, ha a szupererőmet használom. Nem is értem, miért nem énekelve állítottam meg őket...?!  

Egyszerű az oka: mert most Clark Kent vagyok.



Most igenis fel kell vennem az átlagos fazon jelmezét, hogy aztán máskor, máshol magabiztosan, kívülre vett alsógatyában ...   elegánsan, vagy legalábbis az alkalomhoz illően öltözve, mintegy átváltozva tudjam alkalmazni a szupererőmet. Igaz, egy énekes nem állítja meg Dr. Főgonoszt, nem állítja meg a Föld felé suhanó meteort, és még csak nem is ment meg égből potyogó, csinos hölgyeket vagy urakat, de mi is mentünk életeket. Bizony. Nem egy levelet kapok olyanoktól, akiknek egy igen fontos döntését határozta meg meg egy-egy előadás utáni beszélgetésünk, vagy épp maga az aktuális előadás. Merthogy annyi erőt vagy épp annyi emberséget talált bennük. Ez azért csodálatos,mert én igazán nem vagyok sem ismert, sem felkapott, tehát elméletben nem tudok többet, mint azok a nagyok, akik az első taktussal már zokogásra késztetik a hallgatóságukat... Mégis képes vagyok hasonló hatást kiváltani olyanokból, akiknek semmi nem mond a nevem vagy az arcom. Superman arcát és nevét is csak kevesen ismerték: a tetteit visszhangozták, és nem azt, hogy bugyután néz ki a fura öltözékében vagy hogy "én jobban törtem volna szét azt a meteort".... Mert ezek lényegtelenek. Csak az figyel ezekre, akik nem látnak túl a saját középszerűségükön. Sokáig néztem én is így a metrón, buszon ülő embereket... Neki nagy az orra, ő büdös, az ő ruhája ízléstelen, és Jézusom, neki hogy lehet egyáltalán jegygyűrűje.

Nope!

Ezek a saját félelmeim voltak. A nagy orrú srácon szép öltöny volt és kellemes kölni: üzletember volt. A büdös bácsi építőmunkás volt, aki láthatóan kidolgozta a belét egész nap, becsülettel. Az ízléstelen ruhájú negyvenes hölgy valószínűleg csak egyéniség volt, vagy művész, akit az ismeretlenség torzított igénytelenné. A csaj meg, akinek jegygyűrűje volt, majdnem pontosan úgy nézett ki, mint én... Azt nem mertem elhinni, hogy egy ilyen csajnak lehet bárkije. Főleg, mert ott ült mellette a vőlegénye és ugh..... Lányok, mindenkinek jobb, ha nem írom le azt a félistent. Khm... Szóval a lényeg, hogy mindenkiben olyan hibákat "kerestem" és találtam is, amik elfeledtették velem, hogy valamiképp ők is mind Clark Kent-ek. Mint én. Ezek miatt elfelejtettem, hogy ők is épp úgy képesek volnának életet menteni a szuper képességeikkel, ha olyan helyzetbe kerülnének. Mert van nekik, mert különlegesek. A hétköznap nagyon csúnyán képes elszürkíteni bárkit.

Tehát végeredményben végig emlékeznem kellett rá, hogy egyszer majd megint ott fogok állni a deszkákon és talán éppen ő - talán épp az, aki nekem jött, lekurvázott vagy elhúzódott - talán épp ő lesz az, akinek majd énekelhetek. Akinek örömet csempészhetek a napjába. Mert Clark Kent is tojt rá, hogy aznap ki volt hozzá bunkó: ő is ember, őt is meg kellett menteni. 

Hiszen... ezért érkezett erre a bolygóra.

(A Blogbejegyzés teljes egészében megtalálható Nyugalom! - A hosszú ének titka c. kötetemben, amely a publioboox.com oldalon megrendelhető!)

Végre kezd elmúlni a tél, de legyünk őszinték: ez a szeles,jeges, hideg idő minden Pacsirta rémálma. Mit tegyél hát, ha szíved szerint lemondanád az órát vagy a fellépést?

Először is meg kell fejtenünk, hogy milyen típusú betegséggel állsz szemben. Leírok pár tünetet és ha magadra ismertél bennük, kövesd az alatta szereplő néhány receptet, tippet, hogy hamar felépülj. Ha egyelőre ezek nem fenyegetnek, lapozz tovább és térj vissza, amikor beüt a krach!

1. Enyhe nátha: orrfolyás, fejfájás, torok irritáció, nehéz légzés
Ezt a legkönnyebb legyűrni, mert a gyógyító-szentháromságra van csak szükséged: Pihenés - Mézes tea - Forró fürdő!
Persze a vitaminokat se hanyagold el! A rostos gyümölcsök, mint a barack és az alma, no meg nem kevés hagyma segítenek kipucolni a torkod és pótolják a vitaminokat, amelyek hiányát most szenveded. Okos dolog plusz egy réteget magadra venni és direkt mód izzadni, mert ezzel megelőzöd, hogy kihűlj és komolyabban fel is fázz. Valamint jótékony hatással van a vízháztartásodra is, ha a sok méreg kiürül a pórusaidon át.

Toroktisztító tipp: Vágj fel egy vérnarancsot, citromot vagy grapefruit-ot és forgasd porcukorba a gerezdeket. Eszegesd addig, míg kívül nem kezdi el csiklandozni a héj a szádat, ekkor tedd le és azonnal egyél rá egy kanál köptetőt vagy, ha már felszakadt a nyák, akkor mézet.

Gyógyulásgyorsító tipp: Ez negyed órát vesz igénybe. Bugyoláld be magad, amennyire csak lehet, hogy izzadj, és minden légvételed után számolj el ötig, aztán kilégzéskor fogd be az orrodat. Ha minden igaz, ezzel meggátolod az orron való fölös levegőkiáramlást, és végre elkezd felszakadni a torkodon lévő vékony nyákréteg. Köpd ki és igyál valami finom, édeset, mondjuk mentateát!

2. Kiadós megfázás: orrdugulás, száraz vagy hurutos köhögés, irritált garat, nehéz nyelés, fejfájás, kimerültség

Ilyenkor van az, hogy ejnye-bejnye. Ezt csak akkor lehet összeszedni, ha nem vigyázol magadra! Legyen az a másik után ivás egy pohárból, vagy a buszon a köhécselő mellé ülni, esetleg kicsit vékonyabb kabátkát felvenni, hogy csinos légy, és máris kész  baj! Ez ugyanis nem a torkodra megy rá, ez csak szimplán kikészít, melynek eremdényeképpen nem csak fizikailag merülsz ki, de a világot is borúsabbnak látod. Jön a segítség!

Toroktisztító tipp: Végy egy kis darab (kb hüvelykujjnyi) gyömbért és reszeld egy csészébe. Ha ez megvan, két nagy kanál mézet csurgass rá, legjobb természetesen az akácméz, de ha tutira akarsz menni, ajánlom a bogyós mézeket vagy a gesztenyemézet. Eddig tetszik? Most préselj rá két gerezd fokhagymát és nyomkodd a bögre aljába. Ettől minden felpuhul és könnyebb lesz összedolgozni. Most pedig fogd be az orrodat és légy erős: próbáld minél lasabban elnyamnyogni. Ha ezt megteszed, többé nem akarsz majd megfázni, hidd el... Nem beszélve arról, hogy tisztítja és nyugtatja a légutaidat.

Gyorsító tipp: Csinálj jó, forró fürdőt! Keverj össze egy kis tálban 3 evőkanál diapulmont vagy borsmenta oldatot, 3 evőkanál sót, további 3 evőkanál reszelt gyömbért és öntsd fel a keveréket egy, nagy bögre kamillateával. Ne izgulj, nem meginni kell! Viszont a finom, habos vízbe sorgasd bele ezt a kutyulékot úgy, hogy a kád minden részébe jusson! Addig ne ülj bele, míg minden el nem oszlott, különben csípni fog bizonyos helyeken... Ha már finoman illatozik, feküdj bele és ki se szállj legalább húsz percig. Ügyelj rá, hogy a nyakadat mindig érje forró víz!

3. Allergia: orrdugulás, de csak bizonyos hatásokra, enyhe fejfájás, kimerültség, irritált nyálkahártyák és duzzadt érzet a fej különböző pontjain
   
   Mázlinak nem mondható, de legalább egészséges vagy! Minden allergia lelki eredetű. Alapvetően az ember összhangban van a természettel, különben hogy élték volna túl évmilliókig a tavaszi virágzásokat? Arra kérlek, ne ess pánikba, hanem tégy ide egy szamárfület (megengedem) és gyere vissza, ha már elolvastad a TE és a LELKED című fejezetet is. Várlak vissza szeretettel! Ha meg vagy, íme néhány jó tanács.
   
   Tisztító tipp: Meditálj! De masszív mennyiséget, amikor tudod előre, hogy közeleg az allergizáló tényező. És nem csak a légúti allergiákról van szó, étel vagy bőrallergiákra is vonatkozik, hogy bár fiziológiai oka nincs, csak tényezője, sok mindent befolyásol az elménk. Koncentrálj arra a dolgokra/dolgokra, amelyek irritálnak, és kérdezd meg magadtól, hogy miért lehet így. Ha elegendőt és jól csinálod, megleled a választ, és enyhülnek majd a tünetek.
   
   Torok és nózitisztítás természetesen: Ha érzed, hogy a légúti allergiád az utadban áll, akkor jönnek a gyógyszer nélküli segítségek. Bár a bogyók is (Allegra, Allergodil, Hystisin, stb) remek dolgok, mégis csak a tünetet kezelik. A Te fegyvereid a hagymafélék, tormafélék és a mentafélék, valamint az apróbojtorján tea. Ezek bármely formában segítenek. Például a fóliába tekert, grillezett hagyma tormával csodákat tesz idebent! Van ám hagymatea, az még ízletes is, nem beszélve a jótékony élénkítő hatásáról. Tormák közül az egyszerű, savanyítottat javaslom, vagy ha nagyon bátor vagy, rámehetsz a híres wasabi tormára is. Ma már bármely szupermarketben árulják. Abból borsónyi is elég szopogatni esténként, valami puhára pl sajtra kenve, hidd el, kipucol. Az apróbojtorján pedig belül ápol - tea formájában.

Fellépés előtti tipp allergiásoknak: Zsálya és borsmenta minden mennyiségben! A zsálya ápolja, míg a borsmenta tisztítja a légutaidat. Mindkettőt cukorka, tea, de akár növény formájában is használhatod. A menta kifejezetten kellemes rágcsálni való. Figyelem! Szárító hatása miatt ne használd irritált torokra, csak ha sok a nyák, hurut, slejm, miegymás...

4. Hormonális hangszín változás/ Mutálás: akaratlanul torzuló hangszín beszédhelyzetben is, labilis lelki állapot, nehezebb modulálás, szájszárazság, esetleges torokirritáció, kis mértékű nazalitás

Semmi gond, ha befolyásol Téged a nemi fejlődésed! Bár ugyanolyan fontosak vagytok, bontsuk szét a problémát fiúkra-lányokra, mert más szabályok vonatkoznak Rátok nemenként!

FIúk: Nálatok általában a mutálás vagy valamely stresszállapot eredménye a hirtelen hangmélyülés, hangtorzulás, a legritkább a "kappanosodás", amely a tesztoszteron csökkenésének eredménye (kontra tenorokra nem vonatkozik, ők az angyalok hangján énekelnek...). Amennyiben ilyet érzékelsz magadon, azt javaslom, próbálj edzeni, futni, mert a boldogsághormon csodákat tesz a többivel. A gégediéta folyamatos tartása is nagyon fontos, ugyanis a lepedék Nálatok duplán veszélyes: nem csak a hang magassága, de a hangszín is felülíródhat egy kezeletlen énekes-mutálás során. Stresszhelyzetben mindig küzdősportot, vagy valami pasis tevékenységet javaslok - némely esetben szó szerint flörtölést és udvarlást -, amely emeli a tesztoszteronszintet és az adrenalint, ezáltal pedig a teljesítőképességed is megkétszereződik. Mindenhol (!).

Lányok: Nálunk ilyenkor oldalirányban nyílnak a hangzók és kicsit határozatlanabbak, kiszámíthatatlanabbak leszünk a hormonok játékának köszönhetően. Később persze ez elmúlik, de mind ismerjük azt az EGY napot, ami mindennél szörnyűbb és legszívesebben fejest ugranánk egy doboz Nutellába. Ez mindenkinek máshová esik. Ezért kérdezem folyamatosan a női diákoktól, hogy mikorra, mert akinek pl zavarosan jár-kel a ciklusa, arról tudom, hogy hímes tojásként kell bánnom vele. Mert stresszel, tehát megérdemli. Ugyanúgy, mint a fiúknak, az erőlködés nekünk is csak bajt hoz, így minden piros betűs dátumnál azt tanácsolom, hogy amint lehet, irány egy kád vagy egy frissítő zuhany, ahol a legillatosabb habok, olajok, illóolajok segítségével igyekezzetek oldani a feszültséget és igenis legyen egy csajos nap, ami csak a Tiétek! Ja és a legfontosabb: nem érdekel, ki mit kamuzik mások előtt, de az az egy kocka csoki, amit "senki nem eszik meg suttyomban ilyenkor" (persze én sem), azt most igenis tessék duplázni. Lányok, mi idebent 2-3 kilós életek kihordására készülünk születésünk óta, ami elképesztő ösztönöket, félelmeket és izomfájdalmakat indít be. Ezek tönkre is tehetnek idő előtt, szóval az a minimum, hogy a testünk mindent megkapjon, amit meg akar kapni. Rendben? Ó és a legtutibb tipp: szójatej! Nem elég, hogy finom, de ha hetente, havonta legalább abban a pár napban fogyasztjátok, csodát tesz odabent. Segít ösztrogént (női nemi hormont) termelni, ami a melledet feszessé, a bőrödet simává, a kedved pedig pajkossá, könnyeddé teszi. Kitartás!

Summázva: bármely nem bármely korú tagja igazolhatja, hogy az az egészséges, ha a neki kellő kényelem és biztonság támaszt nyújt a lelkének, így az az első, hogy mint Fiú/Lány vagy mint Férfi/Nő, jól érezd magad nemed teljes jogú tagjaként, akinek nem kell erőlködnie a hangokkal, ütemmel, levegővel. Ilyenkor van az, hogy a tanárnak muszáj mindent elmondani, amit éreztek.
Fiúk, rajtatok duplán úgy hallatszik a hormonszint változása, és nem gond,  ha őszinték vagytok - sokkal macsóbb az, aki szembenéz a "nem megy" szavakkal, mint aki kifogások mögé bújik.
Lányok, mi meg ne szégyelljük már, hogy a hangunk változik, elvégre ez egy fejlődési folyamat, amivel egy igazi nőnek kutyakötelessége szembenézni és profitálni belőle - például örülni az alacsony hormonszint okozta grátiszba kapott búgásnak.

__________________________________

Mihamarabbi jobbulást! :*

F.D.P.

Néha mindenkinél elszakad a cérna, eltörik a mécses vagy... át....lyukad... a ponyva. Na, mindegy, értitek mit akarok mondani. Néha semmi nem jó. Ha mai huszonéves lennék,mondhatnám azt is, hogy szar. Dehát én egy mai huszonéves vagyok! 

Tehát néha minden szar. Pont.

Ezt el kell fogadni. Sötét nélkül nincs fény, könny nélkül mosoly és a többi nyálas idézet. Mégis van valamim, ami mosolyt csal az arcomra, akármi történik és akármilyen hibák vagy külső körülmények is temessenek maguk alá. A jó emlékek ereje. Ez hatalmasabb mindennél és le is győz mindent, ha eléggé átadjuk neki magunkat. Íme néhány felbecsülhetetlen pillanat, amiket csakis az ért meg, aki már dolgozott színpadon, mindegy, hogy amatőr, haladó vagy profi szinten. Ezek segíteni fognak, amikor kilátástalanná válik a színpadon kívüli léted! Ne feledd: "A ma különleges pillanatai a holnap emlékei lesznek." #folyikaszirupamonitoromból



1. A mosolyra fakasztó, hálával teli pillanat, amikor új felkérést kapsz. 
2. A függetlenség érzése, miközben egyezteted a helyszín és az időpont adatait.
3. A műsor pontos összeállításának izgalma, ami két percnek tűnik, de amikor felnézel, már este van.
4. A megfelelő dalok kiválasztása közben érzett büszkeség: wow, azért van már miből válogatni!
5. A ruha kiválasztásakor érzett pocakpillangók, ami leginkább egy randi előtti készülődéshez hasonlít.
6. Az énekórákon tanult fortélyok elsajátítása felett érzett öröm és elégedettség.
7. Megtalálni azt a bizonyos rúzst / lakott / hajdíszt, amiről valamiért meg vagy győződve, hogy tökéletessé teszi a megjelenésedet erre az alkalomra.
8. A nyugalom, amit akkor érzel, ha egy tapasztaltabb kollégád jó véleménnyel van Rólad.
9. A biztonság, amit akkor érzel, ha egy jó technikussal futsz össze, és a talpraesettség, ha egy rosszal.
10. A megtiszteltetés, amit akkor érzel, ha egy tanárod / régi ismerősöd / családtagod ott ül a közönség soraiban. Szinte elnyomja az izgalmat.
11. Az a meleg, csiklandós érzés,ami végigfut a bokádtól a hátadig, amikor felkonferálnak.
12a. Az a csodálatos pillanat, amikor az addig faarccal, unottan, bizalmatlanul ülő emberek hirtelen közönséggé válnak a hangod hatására.
12b. Az első, kitörő taps és ováció hangja, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint a tegnapi vagy a holnapi.
13. Amikor Veled nevet a közönség egy poénon.
14. Amikor Veled nevet a közönség, mert béna vagy és cuki.
15. Amikor Veled sír a közönség, pedig Te "csak" énekelsz.
16. Amikor Veled sajnálják a műsor végét és NEM azért, mert tök részegek vagy meg celeb vagy, hanem azért, amit nyújtottál.
17. Amikor visszatapsolnak, és közben vakuk villognak megállás nélkül.
18. Amikor másodszor is visszatapsolnak.
19. Amikor elköszönsz és még hosszú percekig hajlonganod kell. 
20. Amikor vegyülni próbálsz, de minden második ember oda akar jönni megölelni vagy gratulálni.
21. Amikor egy este vagy tizen mondják el, mennyire meghatódtak.
22. Amikor elkérik a számodat egy esetleges rendezvény miatt.
23. Amikor a férfiak majdnem mind kezet csókolnak (persze, csak ha lány vagy :) ).
24. Amikor a szervező odalép hozzád és átadja a gázsidat...
25. ... de egy kicsit többet, mint amennyit megbeszéltetek.
25. A hála, amit érzel, hogy megbecsülték a munkádat.
26. A meghatódottság, amikor abból a pénzből meg tudsz venni valamit egy szerettednek.
27. Befizetheted a számlákat.
28. Vehetsz ételt belőle és apróságokat.
29. Amikor pedig jótékonykodni hívnak máshová, ugyanazzal a boldogsággal mondasz majd igent.
30. Amikor átlagemberként utazol az átlagos tömegben az átlagos metrón, aztán lehunyod az átlagos szemed és odabent, a szemhéjad mögül szól a zene. A különleges zene, amit ott, akkor csak Te hallasz, de amikor énekelsz, akkor mindenki más is osztozik benne. És amikor kinyitod a szemed, a metró többé soha nem lesz átlagos, ahogyan a körülötted ülők sem, sőt, még Te sem. Hirtelen könnyű lesz a mindennapok súlya.



+31: Boldog vagyok, hogy adott valamit a Sors, amivel örömöt csempészhetek a szürke arcokra. Hálás vagyok minden egyes napért, amikor a számat kinyitva nem "csak" hang jön ki rajta. Több annál: áldás. Ez az áldás pedig ott van a Te torkodban is, a tanárodéban, a tanítványodéban, a legjobb kollégádéban, sőt, még a riválisod torkában is. Kérlek, soha ne utáld! Soha ne bántsd, ne kínozd, ne tedd ki erőfeszítésnek vagy megaláztatásnak! Ápolni, szeretni, használni kell és - igen, - néha pihentetni. Erre valók a rossz napok. Pihenni, töltődni, épülni kell, hogy minél többet tudj adni magadból, amikor legközelebb nézel a közönséged szemébe. 

__

Őszintén remélem, hogy megkönnyítettem a dolgos hétköznapokat Nektek is!  Igen, néha minden szar. Igen, néha az emberek csalódnak Benned és Te bennük, de ez teszi olyan csodálatossá a pillanatokat, amikért hálás vagy. A barátaidért, a díjaidért, a lehetőségeidért, a szeretetért, ami körülvesz és az áldásért, amit a torkodban őrzöl. Ha legközelebb úgy érzed, magad alá temet a hétköznap: csak olvasd végig a fenti listát és mosolyogj egy nagyot. Megérdemled :)

Legyen csodás napod!

F.D.P.

Szépséges estét Mindenkinek!

Gondoltam, az első bejegyzés legyen velős és lényegre törő - ha már a többit úgyis a barokkos körmondataim fogják tarkítani. Szeretnék kedvet csinálni a ma induló blogomhoz, de ehhez először is el kell vennem a kedveteket valami mástól...

Az önvádaskodástól.

Rögvest megmagyarázom. Huszonnégy éves vagyok, tizenegyedik éve dolgozom énekesként, mégis alkalmi munkákból, tanításból, sminkelésekből, bébiszittelésekből, kölcsönökből és a családom megmagyarázhatatlan jóakaratából élek. Egy oklevél zenés színészként, két önálló est, négy kórus, hat énekmester, egy kiadott szakkönyv  és közel kétszáz fellépés van a hátam mögött, mégsem ismer a kutya sem. A nyolcadik kerület szívében élek, egy olyan lakásban, amiben már csak  két hónapig lakhatunk. A lakótársam és én, mert egyedül nem ment volna az albérlet. Egyedülálló, káros szenvedélyektől mentes, fiatal lány vagyok, kisállat nélkül - és úgy érzem, ennél jelentéktelenebb már akarva sem lehetnék.

Vasárnap este, február 12. Épp a befizetendő számlák fölött görnyedve fogtam a fejem, úgy próbáltam a szörnyen keserű, Spar Budget tea kortyolgatása közben kicentizni a halálra ítélt vagyonkámat, amikor elkalandozott a tekintetem és megláttam a sréhen jobbra levő polcot. A gyertyalángok visszaverődtek azokról a nemzetközi, megyei és országos díjakról, valamint az okleveleimről, amelyeket még csak pirospozsgás kislányként kaptam. Az a kislány, aki valaha súlyos százezreket is megkeresett a hangjával, és bele tudta adni a családi kasszába, most méltatlankodva tárja szét a kezeit. Hol vannak a haknijaim? Hol vannak a vokalista melók? Hol vannak a szervezők, akik VivaTV-t meg Disney csatornát ígértek nekem...? Hol?! Nem dolgoztam elég jól? Vagy elég sokat? Az volt a baj, hogy nem nyaltam talpat? Vagy az, hogy nem mondtam igent bizonyos dolgokra? Mit rontottam el? Önmagában nem elég, amit tanultam és amit tudok?

És akkor valami eltört bennem. Egyszerűen csak elegem lett. Realizáltam ugyanis, hogy nálam jóval tehetségesebb és tapasztaltabb, érettebb, gyakorlottabb zenészek / énekesek ma, Magyarországon ugyanígy görnyednek a számláik fölé és ugyanezt kérdezik maguktól. Ugyanígy valami gagyit tömnek magukba, ugyanígy felén járatják a fűtést, - ami hozzáteszem, egy alattomos megfázással akár egész idáig kitartó munkájukat alááshatja - és ugyanígy azt érzik, hogy bármitől vagy bárkitől is kapták a képességeiket: azok pontosan annyira értékesek, akár a filter ezen az erdei gyümölcsnek gúnyolt borzalmon, ami a bögrémben lebeg.

Elérkeztünk egy pontra, hogy a zenei tudás, a szórakoztatni tudás képessége, de már önmagában a tehetség is árucikk lett, de ezzel nem mondok újat. Sőt, talán azzal sem, hogy a különböző kapcsolati rendszerek jóval többet számítanak ezek kamatoztatása szempontjából, mint... nos, mint maguk a felsorolt elemek. Elérkeztünk a naphoz, amikor belépett hozzám egy kedves, negyvenes, láncdohányos hölgy, hogy "pénz nem számít", ő énekelni akar és rólam csupa jót hallott - aztán megdöbbent, amikor az az első pár légzésgyakorlat meg skála nem az I will always love you kiéneklésével végződött. Pedig ő súlyos összegeket ígért. Azóta sem láttam. Remélem, nem fogom megpillantani a MuzsikaTV valamelyik három akkordos dalait sugározó műsorában, amint tangában tátogja, hogy "lement a nap és te elmentél, de most kisütött újra, úgyhogy itt vagy"... S mind e közben ő boldogan, sikere - no meg a digitálisan alákevert tapsvihar- teljes extázisában rohan haza a családjához, akik gratulálnak neki. Vagy nem, mert nem hülyék és akkor művésznő elmondhatja, hogy "lázadó művész". Vagy rohanhat a nagybácsihoz, a szeretőhöz, a férjhez, a feleséghez, aki bejuttatta abba a tangába - csak ahhoz előbb még ki kellett jutnia belőle. Félre értés ne essék, egy családtag vagy egy barát segítsége mindig jól jön! Azonban, ha a segítség nem két láb, hanem egy versenyautó, megérthető, hogy gyanússá válunk a futóversenyen.

Azokhoz szólok tehát, akik komolyan gondolják ezt a szakmát. Akiket nem csak a siker iránti vágy és a lustaság hajt. Akik minden atomját, minden leheletét ismerni akarják a létnek... Mert talán ők, Ti, Te, a következő generáció nem fog így járni. Talán, ha időben beszélünk a tabukról, időben hallotok mindent, akkor Ti nem fogtok úgy járni, mint én. Talán Ti megcsinálhatjátok.Talán Nektek még összejöhet, ha minden nap zenét hallotok, ha becsukjátok a szemeteket. Lesz szó mindenről, ígérem. Tippek, trükkök, receptek, riportok, kérdezz-felelekek, sztorizgatás....

Csak arra kérlek, ne rémisszen meg, hogy van egy ilyen oldala is a szakmának! Gondolj azokra, amikre én is szoktam ilyenkor... A zenészek tehetségére, a jó humorukra és problémamegoldó képességeikre. A duettek próbáira, a kórustagok alázatára, egymás tiszteletére, a közönség együttműködésére és az odajövők öleléseire... Ezek mind olyan dolgok, amikért igazán megéri csinálni.Amik igazán megnyugtatnak egy nehéz nap után.
Mert tudod....
A nyugalom a hosszú ének titka.